A pszilocibines csoportterápia segíthet a HIV-vel élő embereknek

Az Egészségügyi Világszervezet 2023-as statisztikái szerint világszerte mintegy 39,9 millió ember él HIV-fertőzöttként. (WHO). És bár a vele kapcsolatos megbélyegzés lassan kezd visszaszorulni, a szégyen még mindig jelentős stresszforrás lehet azok számára, akik szeropozitívak. Nem szabad elfelejteni, hogy a 80-as és 90-es évek AIDS-válságának borzalmai még mindig sok ember élő emlékezetébe égtek bele. 

A szégyen negatív élethatásokat okoz

A HIV-vel kapcsolatos szégyenérzet bizonyítottan olyan negatív életkörülményekhez vezet, mint a fokozott kábítószer-használat, a bebörtönzés nagyobb valószínűsége, a nem biztonságos szexuális viselkedés, a megfelelő egészségügyi ellátás elmaradása és a bizonytalan lakhatás. Ez a szükségesnél sokkal nehezebbé teszi a HIV-vel való együttélés élményét. A Nemzeti Egészségügyi Intézet szerint ez a járvány felszámolására irányuló nagyobb célok veszélyeztetéséhez vezet. 

Van azonban némi remény. Egy újonnan közzétett tanulmány a folyóiratban Természet értékeli, hogy a pszilocibinnel támogatott csoportterápia hogyan célozhatja meg a szégyent (és így a kapcsolódó negatív kimeneteleket) a HIV-vel élőknél. A tanulmány rámutat arra, hogy a hagyományos pszichoterápiák korlátozott sikert mutattak a szeropozitív közösség szégyenérzetének kezelésében. De bár ez a kutatás még csak a kezdeti szakaszban van, izgalmas módon az eredmények ígéretesnek tűnnek. 

Hogyan működött a tanulmány?

A Nicky Mehtani és a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem, valamint a Birminghami Alabama Egyetem kutatói által végzett tanulmány a következőképpen zajlott:

Tizenkét HIV-fertőzött résztvevőt toboroztak egy kísérleti klinikai vizsgálathoz. A kutatók a HIV és az abúzushoz kapcsolódó szégyenleltárt használták. (HARSI)  a szégyen mérésére. A HARSI-skála mentálhigiénés szakemberek dolgozták ki annak mérésére, hogy a szégyen hogyan befolyásolja a HIV-páciensek mentális egészségét, és hogyan reagálnak a megfelelő ellátásra és kezelésre. 

A résztvevők szégyenérzete csökkent a pszilocibines csoportterápia után

A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a résztvevők szégyenérzetének pontszámai átlagosan 5,5 ponttal csökkentek a 6 hetes időszak alatt. Ez alatt az időszak alatt a résztvevők psilocybin hetente egyszer. Ezek az eredmények a kezelés után 3 hónapig stabilak maradtak. A legnagyobb hasznot azok a résztvevők húzták, akiknek a HARSI-pontszáma 20 (50-ből). Ez statisztikailag szignifikáns csökkenés, ami a csoportterápia hatékonyabb megközelítése a krónikus szégyen elleni küzdelemben. 

A pszilocibines csoportterápia segíthet a HIV-vel élő embereknek

A szerzők azt írták;

"Az egyéni terápiához képest a csoportterápia önmagában is elősegítheti a szégyenérzet csökkenését a [HIV-fertőzöttek] körében". 

"Bár statisztikailag nem volt szignifikáns, az elemzéseink kimutatták..., hogy a csoportterápia önmagában valószínűleg hozzájárult a résztvevők HIV-vel kapcsolatos szégyenérzetének csökkenéséhez. [M]íg a csoportterápia és a pszilocibin hozzájáruló hatásait ebben a vizsgálatban nem lehet szétválasztani, az általános eredmények e módozatok szinergikus hatására utalnak a HIV-vel kapcsolatos szégyenérzet csökkentésében.""

A pszilocibines csoportterápia segíthet a HIV-vel élő embereknek

A tanulmány szerzői azt állították, hogy a pszilocibin csökkentheti a HIV-vel kapcsolatos szégyenérzetet, mivel a varázsgomba kivonat indukálja a "hiper-asszociatív" gondolkodás. Ez segít az embereknek abban, hogy kevésbé koncentráljanak önmagukra, ami viszont csökkenti a szégyenérzetet, amelyet önmaguk felé irányítanak. 

A szerzők kifejtették;

"E tanulmány kontextusában a HIV-vel kapcsolatos krónikus szégyen a negatív önfókuszú figyelem egy formájának tekinthető, és a pszilocibin enyhítheti az ezzel a szégyennel kapcsolatos fiziológiai reakciókat." 

"A szégyen ilyen mértékű csökkenése arra ösztönözheti a HIV-fertőzötteket, valamint a szexuális és nemi kisebbségeket, hogy a negatív hatások szabályozására adaptív megküzdési stratégiák szélesebb körét alkalmazzák... és lehetővé teszi a lehetséges szakítást olyan tevékenységektől, amelyek a szégyen "spirálját" állandósíthatják."

Figyelembe kell venni a traumás előzményeket

Bár az eredmények többnyire pozitívak voltak, a résztvevők közül ketten a pszilocibin szedése után a szégyenérzet növekedéséről számoltak be, különösen a múltjukból származó szexuális traumákról. A 12 résztvevő fele (6) szexuális visszaélésről számolt be. A kutatók a két résztvevő fokozott szégyenérzetét úgy jellemezték, mint egy "váratlan eredmény". Emiatt azonban a kutatók hangsúlyozzák, hogy a traumával küzdők nem feltétlenül alkalmasak erre a fajta terápiára. 

"Ezek az eredmények aláhúzzák az etikai megfontolások, a biztonság és a pszichedelikus szerek lehetséges káros hatásainak kezelésének fontosságát a különböző populációk körében, ahogy ez a kutatási terület fejlődik." írják a szerzők. "Például a pszilocibinnel kapcsolatos kockázatokkal kapcsolatos speciális tanácsadás indokolt lehet a jelentős traumás múlttal rendelkező személyek esetében, mivel egyes tünetek várhatóan átmenetileg súlyosbodnak, mielőtt javulnának."

A tanulmány korlátai

Bár a tanulmány határozottan ígéretes, és régóta készül egy alulkutatott területen, vannak bizonyos korlátok. Először is, a minta mérete rendkívül kicsi. Másodszor, nem volt kontrollcsoport, amellyel az eredményeket össze lehetett volna hasonlítani. Egy másik korlátot jelentett a csoporton belüli sokféleség hiánya, mivel a kutatók egy olyan csoportot választottak ki, amely a következőkből állt "meleg identitású, cisz nemű, idősebb felnőtt férfi résztvevők", abban a reményben, hogy ez az ismertség elősegíti az egység, a biztonság és a bizalom érzését a csoportterápiás környezetben. Ezenkívül a vizsgálatban résztvevők közül 75% fehér volt. Ez jelentős hiányosság, mivel jól ismert, hogy az őslakosok, a feketék és a színes bőrűek általában aránytalanul nagy arányban érintettek a HIV-járványban. Végezetül a tanulmány önbevallásos adatokat használt, ami elkerülhetetlen elem, de befolyásolhatja a következő tényezők "társadalmi kívánatossági torzítás" és "visszahívási torzítás". 

A tanulmány szerzői felvázolták, hogy a jövőbeni tanulmányoknak hogyan kell diverzifikálniuk, írva; 

"A pszichedelikus terápiák jövőbeli klinikai vizsgálatai során kritikus fontosságú lesz a szégyenérzet mérésének beépítése és nagyobb, változatosabb populációk toborzása, beleértve a HIV-fertőzötteket különböző korcsoportokban, a HIV-diagnózis óta eltelt időben, szexuális és nemi identitásban, anyaghasználati mintákban/diagnózisokban, valamint szociodemográfiai és faji/etnikai háttérrel, az e közösségek sajátos igényeihez szabott beavatkozásokkal."

Remény a jövőre nézve

A HIV-fertőzöttek számára egy valós és hatékony beavatkozás, amely javítaná a mentális egészséget, és ezáltal a tágabb értelemben vett egészségügyi eredményeket, jelentősen javíthatná életminőségüket. Ez azt jelenti, hogy ez a kutatás sok érintett számára fényt jelent a horizonton. 

A tanulmány szerzői azt írták;

"Bár további kutatásokra van szükség, ez az elemzés reményt ad az innovatív és hozzáférhető pszichedelikus terápiás beavatkozások kifejlesztésére, amelyek enyhíthetik a [HIV-vel élő emberek] által tapasztalt szégyen terheit."