Ha azonban egy pillanatra félresöpörjük a hercegnőket, akkor egy határokat feszegető örökség marad. Ennek az örökségnek a része az animációk puszta találékonysága és szépsége. Majdnem minden Disney-filmben van legalább egy olyan pillanat, amikor az animátorok, mondjuk úgy, egy kicsit... extra kreatív. A varázslat természetesen mindig szerves része minden Disney-kalandnak - de itt most nem a tündérkeresztanyákra vagy a sellőkre gondolunk.

Sok olyan eset van, amikor a Disney pozitívan válik pszichedelikus. Mivel valószínűleg még mindig otthon vagy, nincs is jobb pillanat, hogy beülj a Top 5 alkalomra, amikor Disney a pszichedelikus mester volt! Lehet, hogy egészen új megvilágításban látod majd az öreget...

Gombatánc: Fantázia (1940)

Oké, tehát sok része van a Fantasia amik ide kerülhettek volna (balett-táncoló vízilovak, Mickey egér vs. seprűnyél, kacér kentaurok stb.), de egyszerűen bunkóságnak tűnik, hogy nem ezeket az aranyos kis "gombákat" választottuk! Ezek a mókamesterek (érted? Érted?), Csajkovszkij Diótörő szvit már a Disney történelmének része, de amikor Fantasia 1940-ben jelent meg először, nagy kockázatnak számított az 1937-es sikerű Hófehérke. Disney döntése, miszerint a klasszikus zenekari zenét és az animációt egyesíti, akkoriban elég furcsának számított, és az, hogy az animátoroknak szabad kezet adott a színválasztásban, szintén hozzájárult a szkepticizmushoz. A film a bemutatásakor talán veszteséges volt a kasszáknál, de ma már látomásos klasszikusnak számít.

Rózsaszín elefántok a felvonuláson: Dumbo (1941)

Vitathatatlanul a valaha volt egyik leghátborzongatóbb Disney pillanat, a Pink Elephants on Parade szekvencia a Dumbo valószínűleg még mindig kísérti az álmaidat, ha gyermekkorodban láttad. Az ifjú Dumbo kicsit berúg, hogy megbirkózzon a cirkuszi élet stresszével, és végül hallucinál.....ez. A fénylő elefántok osztódnak és szaporodnak, ormányukkal trombitaként játszanak, piramisokká és szemekké alakulnak. A vizuális extravaganciához egy hátborzongatóan dögös dallam társul, amely a kántálástól a jazzig ível. A klip végén Dumbo arra ébred, hogy egy fán találja magát, és nem emlékszik a történtekre. Mindannyian voltunk már így...

Alice találkozik a hernyóval: Alice Csodaországban (1951)

Kétségtelen, hogy az egész filmet fel lehetne venni egy pszichedelia-listára. De hogy ne legyen túl nagy a választék, mi Alice trippes beszélgetését választottuk egy vízipipázó hernyóval. Mint egy mogorva szellemidéző, úgy faggatja a lányt arról, hogy ki ő, miért van ott, és hogy mi az, amit nem tudunk. valójában az ő problémája? Valóban kemény szeretet. Eltűnik, miután épp pillangóvá változott, hernyó úr elhagyja Alice-t, ha lehet, még akkor is. további zavarodott.

A csontváz tánc: (1929)

Itt van egy igazi aranylemez. Disney már 1929-ben is kiakasztotta őket. A Buta szimfóniák sorozat, ez az egyik legkorábbi Disney rajzfilm - csak egy évvel fiatalabb, mint Mickey egér első megjelenése a Steamboat Willie. A komoly ritmusú csontvázak azonban ma is megállják a helyüket, még modern társaikkal szemben is. Nézd meg, hogyan használják egymást pogó botként, hogyan sajátítják el a csont-xilofont, és hogyan hajolnak olyan módon, ami arra utal, hogy több kalciumra van szükségük az étrendjükben. Kísérteties.

Friend Like Me: Aladdin (1992)

Egészen eddig a pillanatig, a varázsszőnyegekkel és a beszélő papagájokkal, Aladdin már eddig is eléggé őrült volt. Amikor azonban Robin Williams közkedvelt dzsinnje bemutatkozik, a dolgok igazán felpörögnek. A dzsinn, hogy meggyőzze Aladdint a hatalmáról, szaltózik és pörög, sokszorozódik, elefánttá és nyúllá változik, sőt, még a saját kezeit is beveti háttértáncosként. Ilyen szórakozás mellett kinek van szüksége három kívánságra?